2016. április 21., csütörtök

Álmodj nagyot!

2015 nyarán volt egy izgalmas, és azt gondolom, elég meghatározó élményem. Megálmodtam a jövőt.
Láttam, ahogy egy "Jóbarátok" sítulusú, kávézó-lakás hangulatú műhelyem van... pedig akkor éppen a két gyerekkel a hátamon, tökegyedül a lépcsőnket festettem, 45 fokban izzadva félig a tetőtérben... hogy nézzünk már ki valahogy (azóta sincs kész mondjuk, de ez nem is volt az álmomban:)


Szóval a sztori. Kedves barátnőm, Kékesi Bea hívott meg egy Theta Healing - minek nevezzük? - beszélgetésre. Több igen személyes dologról is szó esett, sikerült kimondanom, egyébként már letisztult, de ki nem mondott dolgokat, s már ennek önmagában gyógyító ereje volt. Eljutottunk addig a pontig, mikor a vágyaimról esett szó. Milyen lehetőségeim vannak nekem, mire én: ezért nehéz, meg azért lehetetlen.....blabla.
De nem.... itt nem ez a jelen-realitás a lényeg.

Merjek egy nagyot álmodni!

És akkor elengedtem olyan apróságokat, mint idő és pénz...... és persze több ehhez hasonló bagatell dolgot is, mint a 0-24 anyaság:)

Hirtelen egy szentendrei (!) lakásműhely-kávézó-akármiben álltam. Minden színes volt, minden fából. Kényelmes fotelek, nagymama újrafestett kredence, festett hajópadló. A tér fő eleme a hatalmas üvegfal volt, ami a műhelyem két oldalát is elfoglalta. Áradt be a fény... és a sok kíváncsi tekintet. Az utcán elsétáló emberek bekukkantottak, látták itt jót lehet beszélgetni, ki is van írva, hogy szívesen látnak... benéznek.

Ilyet szeretnék, "utcán" festeni, bárki bejöhessen, leülhessen, kávézhasson. Kérdezgessen, beszélgessünk. Fessek a napfényben, szabadon.


Eddig a vízió.

Azóta eltelt 8 hónap. Nincs lakásműhelyem. Vagyis valami mégis: a lakásom a műhelyem:) Nem mondom, hogy ideális, s nem vágyom külön helyre, mert napos ablakom se nagyon akad. DE! Hamarosan kiveretek egy déli falat és ablak lesz a helyén, előtte a festős asztalom. Szóval lesz fény és tér.

Ezalatt az idő alatt megérett bennem a vállalkozás elindítása is, két hónapja működöm és hála Nektek, szuperül érzem magam ebben. 

Lett időm, hiszen a gyerekeim iskolásak, óvodások lettek és járnak is, már nem betegek állandóan. 
És szerencsére szeretitek, amiket készítek, így finanszírozni is tudom a kis vállalkozásomat.
Szentendre pedig.... vár. Nem sokáig, mert azért azzal is lesz valami, de az inkább egy 12 hónapos történet. Azért az se egy nagy idő ahhoz képest, amilyen irreálisnak tűnt az elején, amikor még ki sem akartam mondani.

Szóval ezek voltak az álmaim, amik így, ahogy most vagyok... talán lennének..... talán nem...... mindenesetre örülök, hogy kaptam egy felkérést arra, hogy


MERJEK EGY NAGYOT ÁLMODNI!

Azóta is sokszor jut eszembe az a kép, amit a lakásműhelyemről láttam és egyre és egyre közelebb érzem magamhoz. 
















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése