Újrahasznosítás újra és újra... avagy a bútorfestés, mint környezetbarát lehetőség

Ez is csak egy deszka volt....

Viszonylag hozzám közel álló témának gondolom a környezetvédelmet, tudatos (nem) vásárlást, stb. Ökogazdálkodási szakember lennék, közösségi kertet vezetek, Hangázok, Ökokör csoportvezető is voltam az elmúlt években, szóval közösségben is jár a szám, és persze leginkább itthon figyelgetem folyamatosan, mit-hogyan lehetne nem kidobni, megmenteni, nem megvenni, megspórolni, újrahasznosítani. És akkor jött - újra - a festés iránti szenvedélyem... és a két lelkesedés összetalálkozott. Ebből lett a rozzantbútorfelújítás, a raklap-festés és ami ezekből következik: bútormentő és mindenhonnan tüzelnivalódeszkaösszeszedő mánia.
A festés szerelem, a környezetvédelem pedig életforma. Nem is alakulhatott volna ez másképp.

Rengeteg bútort sikerült az elmúlt egy évben megmentenem a tűzhaláltól. Art deco foteleket, régi székeket, senkineknemkell rozoga asztalt, tálakat, újságtartót, régi szennyesládát és kelengyést, sámlikat, hokedliket, komplett nappali szekrénysort és faliszekrényt és még sorolhatnám valameddig (legutóbb a férjem egy régi rádióval jött haza, hátha lefestem. Le.) Ezek a bútorok, habár szép a formájuk, elavultak, régiesek, nagymamásak, senkinek nem kellő rondaságok. Kukába velük. Vagy...... festéket rájuk!

Borzalmasan lepukkant sámli volt kihajítva

Nos, lehetne azon vitatkozni, hogy a festék vajon mennyire környezetbarát. Hát, sajnos a többség nem nagyon:( Szerencsére nagyon komolyan elterjedtek a vizes bázisú festékek, alig látni már oldószerest, az uniós szabályozás eléggé beszigorított ezen is. Ami nekem is jó, mert nem kell szagolgatnom, és a környezetnek is kevéssé probléma (persze a kiürült doboz továbbra is az, úgyhogy kedves festegetők, légyszi erről veszélyes hulladékként gondoskodjatok!). Na szóval sima vizesbázisú festék esetében, ha abból indulok ki, hogy amit készítek, az nem felesleges, hanem olyan használati tárgy, amit egyébként is megvásárolnék újonnan (egy asztal, aminek nyilván szintén van színe), akkor máris ott vagyok, hogy hiába irgumburgum a festék.... 1:1, hiszen kikerülni nem tudom. Ellenben megspórolok egy komoly gyártási részt, mégpedig a bútorét és megmentek egy másik életet:) Nem mellesleg egyedit, kézművest, fantasztikusat kapok a végére. Szerintem így mindenki nyer.

Na de ne higgye már senki, hogy itt nem tör be a piacra a bio és egyéb cimkézés... ma már több környezetbarát (bababarát:) festéket is lehet kapni nem beszélve arról, hogy igazán elszánt pillanataimban itthon kotyvasztom a festéket, méghozzá tejből és szalakáliból, ami az ún. tejfesték vagy kazeinfesték, mely teljesen, totálisan környezetbarát és a készítés minden pillanata az enyém. Ezt (is) méhviasz réteggel érdemes lezárni, gyerekbútorokra erősen ajánlott. Kevésbé elszántak készen is hozzájuthatnak már (vagy itt egy másik:) a kazeinfestékekhez.

Aztán ott vannak a mostanában olyan trendi újrahasznosítás-alapanyagok, a raklapok. Én nem szeretek ezekből ülőbútort vagy ágyat barkácsolni, sokkal inkább elemeire bontom (na jó, apa), csiszolás, miegymás és jöhet is az új élet.

Ez ugyan egy monogramos bortartónak látszik, de végezhette volna gyújtósként is.

Fogas, kulcstartó, fényképtartó, vagy a legeslegújabb szuper kedvencem, a fotótranszfer (egy csiszolt, szélin rusztikusra hagyott deszkára fényképet, grafikát, gyerekrajzot viszek át), amit hosszas kísérletezés után sikerült tökéletesre fejlesztenem. Imádom. Persze mehetnék nagyobb cégekhez vászonképet nyomtattatni, de ez azért mégiscsak recycling meg handmade, hazai, WHAM és hát nekem jobban tetszik, amikor a fa erezete tűnik ki egy fotó alól, mint a szövet textúrája.

Fotótranszfer fára

Raklapra transzferált gyerekrajz

A raklapdeszkákkal nagyjából egy lapon említendő az almásláda, zöldségesdoboz esete, ami szintén hulladéknak minősül. Már ott, ahol nem készítenek belőle zoknisdobozt, karácsonyi ajándéktárolót vagy fenyőfatartót, vagy éppen kutyaágyat.

Szóval repes a lelkem, hogy hobbim, hivatásom, életszemléletem összefonódhat, hogy ebben is tudom hűen képviselni, amit gondolok a dolgok menetéről, hogy ne dobjuk ki, mentsük meg. Deszkát, bútort, Földet, embert...

És még képek: